Az AranyAsszony útja 5.: Virágból Életfa
Hogy lesz a Női Teljesség Virágából kozmikus tér-időket, dimenziókat összekötő Életfa? – ez áll mai leckénk középpontjában.
A Női Teljesség Virágával megismerted a női teljesség 12 arcát. Az eddigi síkban ábrázolt virágot életre keltjük: a szirmok három szinten rétegződnek egymásra. A három sziromzati szintet három középponti minőség kapcsolja egybe:
- Fizikai sík: 4+1 elem – Szer-elem középponttal
- Lelki sík: 4+1 erő AranyAsszony középponttal
- Szellemi szint: 4+1 LétAvatás IstenAnya középponttal
Ők a három szinten a teljességet megjelenítő minőséget képviselik, s önmagukban utat képeznek egy magasabb szint körébe.
Így alkotja a Női Teljesség Virága szimbólum háromszoros középpontjával, azt a három keresztes beavatási utat amit a Földön megtapasztalható női teljesség kínál számodra.
Mindezt kehelyként is szeretném ha látnád, mely egy három sziromszintű virágKelyhet ad ki (szerény, de remélem megértésed segítő ábrázolásomban:) – vajon miért nincs Da Vincinek női testet ábrázoló képe? 🙂 :
Mindez a magyar életfa ábrázolásokon (ld. itt példaképp az Inarcsi korongot) így fest:
S ezt vesd össze a Kabbala Életfájával:
Mi a különbség?
Egy azonnal látható és kulcsfontosságú megértened. Ha ezt érted, akkor megérted azt is, hogy mi valójában egy AranyAsszony legfőbb dolga.
A magyar életfán minden egy forrásból indul ki és onnan ágazik szét, önmagát megélő, gyümölcsöző módon. A mind egy tőről fakadunk – minden közös egységéből indul és a teljességbe saját útján ér el.
A kabbala életfáján dualista és meglehetősen lineáris képletben a kiűzetettségből, bűnből és az ösztönök világából indulunk és azt kell felemelnünk, átminősítenünk, hogy újra megtérhessünk Istenhez – de ezt földi halandóként nem érhetjük el. S vele nemhogy egyek nem vagyunk, valójában minduntalan hozzá igyekvő, állandóan fejlődő gyermekek maradunk.
Óriási különbség van a két világszemlélet között. Az egyikben egyek vagyunk Istennel és belőle növünk ki, az ő megtartó erejében és állandó tápláltságában ismerjük meg és bontakoztatjuk ki ÖnMAgunk, azaz a fizikai síkon megteremtve Őt magát és a Isteni Menyországot a Földön.
A másikban ezt sohasem érhetjük el a fizikai valóságunkban és állandóan tőle szétválasztottságban, elkülönültségben, és állandó igyekvésben, valamint istenfélésben vagyunk.
***
…és következzék egy szép vers hozzá – ezúttal nem ismerem a szerzőjét, ha esetleg megtudjátok szólatok – addig is örüljünk neki:
“Életfa, világfa,
születésbe-halálba,
világból világba.
Égigérő fának
leveles hét ága,
összeköt és megtart:
táltosok létrája.
Gyökere és törzse,
pompás koronája
a három világot
szemünknek mintázza.
Földi élet fakad
erős oltalmába’,
Égi tudást ad át
lombja-suhogása.”
