Pozitív Énkép 1. lecke: Az Énkép alapjai 1.rész

Az alapozás és bemelegítés után az énkép összetevőire fogunk koncentrálni. A kiegészítő gyakorlati feladatok is az énképed feltárását fogják segíteni! A célom, hogy ebben a folyamatban először apró darabokra szedjük az “énképedet alkotó összetevőket” , elemezzük,  majd újjáépítsük és megerősítsük, pozitívvá formáljuk!

Ma az énkép alaptudnivalóit osztom meg Veled…

A Pozitív Énkép Alapjai

Létezik egy olyan kiindulási alap, ami hozzásegíthet mindannyiunkat ahhoz, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak és sikeresek legyünk. A sikert most úgy értelmezve, hogy elérjük, megéljük mindazt, ami szerintünk a boldog élethez szükséges.

Ahhoz, hogy sikeresnek érezzem magam, szükségem van arra, hogy testileg-lelkileg egészséges legyek, higgyek önmagamban és abban, hogy képes vagyok megélni a boldogságot, elérni a kitűzött céljaimat.

Mondhatod, hogy te másra vágysz és ez nagyon is rendben van!

Ahány ember, annyiféle boldogság érzet -és megállapítás, tehát megannyi feltétel, mégis van 5 olyan dolog, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak és megelégedettek lehessünk és meghatározható egyetlen egy olyan fogalom is, amely a boldogság egyetemes alapját képezi.

Ez az egy olyan fogalom az, aminek a fejlesztését Te is felismerted!

Ez tehát a…

POZITÍV ÉNKÉP!

Az énkép, azaz az önmagunkról alkotott képünk,  határozza meg azt, hogy kinek látjuk/érezzük/tartjuk magunkat, milyen elvárásaink vannak önmagunkkal szemben, mire tartjuk képesnek magunkat,mikor és milyen hatásokra reagálunk jól/rosszul, mihez képest vagyunk elégedettek vagy éppen elégedetlenek önmagunkkal szemben.

A Negatív Énképtől a Pozitív Énképig és azon is túl…

Az énkép fogalma szerint tehát mindazon önmagadról kialakított tudatos és tudattalan tudás, ami Téged mint egyéniséget jellemez. Ez tehát egy szubjektív, mégis szilárd vázzal rendelkező kép, melyet az egymásra rakódott tapasztalatok és élmények bebetonoztak az évek során. Ez a kép lehet jellemzően negatív vagy pozitív és a kettő közötti tengelyen bárhol.

A végletesen negatív énképű ember befolyásolható, félelmei és szorongásai határozzák meg cselekedeteit, alapvetően kudarckerülő és maximálisan biztonságra, kiszámíthatóságra törekvő. Az életét szerepei és a külső környezet elvárásainak alárendelve éli, közérzete rossz, fizikai és lelki betegségei vannak. Az élet számára inkább szenvedés és fájdalmakkal, veszteségekkel teli. Kommunikációjára jellemző a panaszkodás, kritizálás, irónia és szarkazmus, jellemében erősen jelen van az irigység, a féltékenység, aggodalmaskodás. Az életét érzelmileg – és gyakran fizikai értelemben is – elkülönültségben éli, azaz úgy érzékeli, hogy vele nem törődik igazán senki, nem szeretik őt.Mivel úgy érzi nincsen támasza, külső segítsége, ezért kiszolgáltatottnak érzi magát, nem tudja irányítani a sorsát / életét. Ő az, akinek a vágyai álmok maradnak és azért tart maga előtt egy-két nagy álmot, hogy legyen hová menekülnie, magát biztatnia, hogy “ha majd ez vagy az megtörténik, akkor boldog leszek, jobb lesz az életem”. De a valóságban ez ritkán történik meg. Egyszerűen azért, mert nem hagyja megtörténni, negatív énképének megfelelően nem érdemli meg a bőséget, harmóniát, szenvedés-nélküli, örömteli életet. Olyan ez kicsit mintha önmagát büntetné az élete során. Az önszabotázs az élet minden területén erőteljesen jelen van.

Amennyiben ez tudatalatti szinten húzódik meg, akkor végletesen segítőkész, a mások kedvét kereső és azokat mindig teljesíteni törekvő emberré válik. Az a belső lelki mottója, hogy ha úgy teszek, ahogy a másik akarja, akkor szeretni fog és nem fog bántani. Ezzel meg is teremti az áldozat-kihasználó játszmát és csak olyan embereket gyűjt maga köré, akik kihasználják, nem értékelik igazán és legfőképpen nem szeretik őt igazán. Tehát pont azt nem kapja meg, amire oly égetően vágyik.

A negatív énkép út a pozitív énkép felé!

Azzal, hogy megismerjük az ellenpólust és a vele járó gyötrelmeket, lehetőséget kapunk elindulni a másik irányba. Tanulunk, fejlődünk, a megértéseink és “belső oldódásaink”  a szerzett tapasztalatainkkal együtt egyre pozitívabbá teszi a személyiségünket, egyre könnyebbé a megvalósításokat és egyre “szebbé az életet”.

Ezen utat szeretném egy magasabb nézőpontból szemlélve megvilágítani, saját hitrendszeri keretekből, úgy, ahogy most én látom a fejlődésünket. Itt most muszáj – belső késztetésem:) – szellemi tanításokat is adni.

Az út az “alvóból”  a “megvilágosodottig”

A negatív énképű ember egy magasabb nézőpontból szemlélve az “alvó” ember, akit az élet sodrása csiszolgat.

Ha már kissé tudatossá válik, akkor “kereső” lesz belőle, aki érzi, hogy mindennek nem kell  szükségszerűen így történnie, vágyik arra, hogy jobb legyen az élete és elkezdi keresni azon emberek társaságát, akik előre vihetik, akik kiutakat mutatnak számára. Elkezd könyveket olvasni, elsősorban az önsegítő, hétköznapi pszichológia témákban. Az életjobbító vágya és az egyre erősödő hite (abban, hogy van kiút és van más választás), egyre tudatosabbá teszi. Tanfolyamokra jár, könyveket olvas, hirtelen úgy érzékeli ő már rálát a többiekre. Elkezd kritizálni, másokat lenéző módon kommunikálni (“ő még egy másik szinten van”, “ő még alvó”, “ő ezt még nem érti” stb.) Ne értsd félre, nem a tanfolyamra járással van a baj! Inkább azzal, hogy szokásszerű cselekvéssé válik a tanfolyamra járás, a “guruzás” (a mester ezt mondta, azt mondta, így kell csinálnom stb.)

Ekkorra keresőből “követővé” válik. Ez rendben van, hiszen ahhoz, hogy “kilássunk a dobozunkból” valaki olyanra van szükség, akit követhetünk, akire felnézünk, akinek elhisszük a szavát, akinek az erejéből táplálkozni kezdünk. Ilyenkor egyik mester után jön a másik…és tanítványként (merthogy ez a “mester-tanítvány” játszma) egyre többet tanulunk és egyre inkább azt kezdjük érezni, hogy a mesternek sincs mindenben igaza. Közben rájövünk, hogy tudást nem adhat egy mester sem… ismereteket igen, amelyekből a saját tapasztalat útján lesz tudás. Elkezdjük a mesterektől “begyűjtött tudást” szintetizálni, a saját igazságunkká formálni és saját élet tapasztalattá formálni.

A követőből eddigre “tudó” válik. A tudásunk egyre nő, már érzékeljük, hogy, ha az életünk nem a megfelelő irányba megy, tudjuk, hogy egy-egy betegség értünk van és a lelkünk  üzen számunkra a testünk nyelvén. Még nem “érezzük” igazán magunkat, az élet fő céljai még homályba vesznek, de már vannak irányvonalaink, már vannak céljaink, amelyekért tenni is tudunk. Az életjobbító törekvésünk ismét erőre kap, de az úton egyre másra kapjuk a visszacsattanásokat. Amolyan kettőt előre egyet hátra fejlődést élünk meg. A tudó már tudja, hogy van aura, vannak csakrák, érzékeli az energiák találkozását, alakulását, de most tanulja irányítani őket  A tudó számára még van felettes én / szellemi vezető / angyal és arkangyal. Őket tőle különállóként, magasabb rendű létezőkként fogja fel, “kifelé” kommunikál velük. Ez a folyamat érleli meg bennünk a tudást belső tudássá, bölcsességgé.

A tudóból “felébredett” lesz, aki már látja, tudja, érzi saját magát, érzékeli az egységet, az univerzum összerendezettségét, az élet csodáját. A tudóhoz képest megjelenik benne az alázat, a nemes egyszerűség. A felsőbb létezőket már önnön kiterjedéseinek érzékeli, “befelé” kommunikál velük, azaz egyre inkább megtapasztalja, hogy a belső bölcsességével kommunikál, saját belső forrásából merít. Feladata a jelenlét tudatosságát kiterjeszteni az élet pillanataira, belső bölcsességét az élet minden területén megtapasztalni, újjáteremteni a világát és megengedve magának az élet “jóságát”, bőségét.

Ezen az úton a felébredettből “bölcs” ember válik. Ezzel nincs vége a fejlődésnek, csak egy új és merőben más szakasz kezdődik, mely során a felébredettből “megvilágosodott ” válik, aki minden sejtjében érzékeli az univerzumot és az univerzumban önnön testét, lelkét. De mindezeket már nem választja szét, egységben létezik. Hétköznapi életét tekintve látszólag úgy él mint mások, tesz-vesz-öltözködik-munkálkodik, de a tevékenységeiben megőrzi a jelenlét tudatosságát és létével emeli a környezetét.

…és hogy mi köze mindennek az énképhez?

Ezen a fejlődési úton, ami a nagybetűs önmegvalósítás útja, a negatív énképből pozitív énképet formálunk, majd megtanuljuk elengedni az oly szépen összerakott énképünket, mert megértjük, hogy még a pozitív énkép szintjén is nagyrészt önnön fontosságtudatunk és önnön céljaink vezérelnek bennünket. A pozitív énkép így az út egy fontos szakaszává és eszközévé válik, csakúgy mint az út elején a negatív énkép. Ahogy kinőttük már nem lesz rá szükségünk. Ahogy én most érzékelem, egyszerűen átoldódik a létöröm tudatosságába, ahol már a kettősség egységben létezik, tehát nincsenek ellenpólusok, szétválasztottság és elkülönültség, csak párhuzamos utak vannak, amelyek a végtelenben  (azaz a Jelen tudatosságában:) találkoznak.

De amíg ide elérünk a pozitív énkép kialakítása és megélése a cél…merthogy a továbblépéshez ezen eszközre szükségünk van.

Akkor mi is a pozitív énkép?

Egy olyan én-állapot, amikor tudatában vagy mindannak, hogy, ami az életed során veled történt /történik, az a fejlődésedet szolgálja és nem ellenedre van. Egyszerűen részeiddé fogadod a negatív élettapasztalataidat, a megrázkódtatásokat, traumákat, veszteségeket. Elfogadod, hogy vannak gyengeségeid és negatívabb jellemvonásaid. A negatívumok “értékké” változnak, mert azokra úgy tekintesz és eszközként arra használod, hogy továbbléphess, elérhesd céljaidat. A pozitív énkép tehát egyfajta “értéklátás”-t feltételez, azt, hogy mindenben – így önmagadban, az élet -és családtörténetedben is meg tudd látni az értéket, az előnyös oldalakat. Ekképpen nem tudsz haragudni magadra, ha valami még nem működik tökéletesen. Az értékeid meglátásával és negatívumok átnemesítésével, a sérült részek meggyógyításával belső erőre teszel szert. Az erő növeli önmagadba vetett hitedet, önbecsülésedet és megvalósító erődet. Így az énképed pozitívvá tételével öngyógyítást végzel és lehetővé teszed magadnak a valódi életcéljaid megvalósítását.

A Pozitív Énképű ember ismeri önmagát, élet-és családtörténetét, az élettapasztalataiból teremtett belső erőforrásaira és értékeire alapozva erős önbecsüléssel rendelkezik, bízik önmagában és tudja, hogy az önfejlesztés olyan kulcs a kezében, amivel tényleg bármit elérhet. Tudja, hogy önmagán dolgozva olyanná teheti önmagát, amilyenné szeretné. Nem a célját valósítja meg igazából, hanem ő maga válik a célban álló, létező emberré! Mivel tudja, hogy honnan indult, hová igyekszik és ehhez képest hol tart most, azt is tudja, hogy mire kell fókuszálja a belső erejét, energiáit és tudatát, így képes megfelelő prioritásokat megállapítani, az idejét és pénzét kontrollálni, uralni és irányítani.

Ebből az összefoglalásból már adódik, hogy mi kell ahhoz, hogy pozitív lehessen az énképed:

1. önismeret

2. önbecsülés

3. önbizalom

4. önfejlesztés

5. önmenedzsment

Összefoglalásul, miért pont ez és csak ez az 5 pillér szükséges a pozitív énképhez?

Alapos önismerettel tudom, hogy ki vagyok, milyen erősségeim és gyengeségeim vannak. Utána tudok járni annak, hogy az énképem hogyan, kik által alakult olyanná, amilyen most. Az értéklátással meg tudom benne keresni a valós értékeket, élettapasztalattá tudom őket formálni. Közben le tudom válogatni, hogy kitől mit kaptam és, hogy tulajdonképpen mi az ami én vagyok a lehántott rétegek alatt és velük együtt.

Az önismeret lényege, hogy “megismerem önmagam” minél szélesebb szempontok alapján az életem során, felfedezem az értékeimet, erősségeimet, látva, hogy honnan hová jutottam el, mennyi mindent megéltem/átéltem már máris erősödik az önmagamba vetett hitem és az önbecsülésem. Az önismereti folyamat során el tudok jutni odáig, hogy elfogadjam (és értékeljem) mindazt, aki, és ami vagyok.  Ez az önmegismerésen alapuló önelfogadás, lesz a továbbiak előfeltétele. Az önelfogadást és ön-értékelést együttesen önbecsülésnek hívjuk!

A megerősödött önbecsülésem erősíti az önbizalmamat is. Egyre inkább képes vagyok hinni magamban és abban a képességemben, hogy megvalósítom az álmaimat, hogy “megérdemelhetek” egy jobb életet és azt meg is tudom önmagamnak adni. Az önbizalmam apróbb sikerek elérését biztosítja, amelyek újabb kihívásokat támasztanak és azok újabb tapasztalatokat adnak. Az egy területen / irányban végzett tudatos cselekvés gyakorlattá válik, így válok egyre magabiztosabbá az adott területeken.

Az álmaim azonban vágyálmok maradnak, ha nem teszek bele energiát, ha nem fejlesztem magam úgy, hogy valóban el is érhessem a céljaimat. Önfejlesztéssel tudom OLYANNÁ alakítani magam.

Önmenedzsmentre pedig szükségem van mindeközben, hiszen egyrészről meg kell, teremtsem a mindehhez szükséges időt és pénzt. Meg kell, védjem az új énképemet a külső hatásoktól (mert lesznek olyanok, akiknek nem tetszik a változás:). Ki kell álljak önmagamért és mindazért, ami fontos nekem. Az álmaim valósággá tételéhez elő kell, teremtsem a szükséges erőforrásokat és fókuszáltan be is kell, osszam mindezeket a cél eléréséig. Mindeközben meg kell, őrizzem a testi-lelki egészségem…jó hír, hogy a pozitív énkép egyik mellékhatása a testi-lelki egészség, hiszen ha ön azonos vagyok, akkor a saját utamat járom…meg tudom őrizni egyensúlyomat.

Most, hogy már tisztában vagy a pozitív énképfejlesztés legfontosabb alap-tudnivalóival, a következő részben még beljebb megyünk:)