Szabotőrből, válj önmagad legjobb mentorává!
Örülünk, ha végre tisztába jövünk azzal, hogy mit is szeretnénk, meghatároztuk az utat, és elkezdtük megvalósítani egyik-másik célunkat. Van valami, amivel mindig mindenki szembesül, kivétel nélkül…és ez önmaga. A helyzet az, hogy a céljaink éppen azért lesznek igaz céljaink, mert a bennük megfogalmazottak nem egyeznek meg azzal amiben és ahogyan élünk, viselkedünk jelenleg. Minden célmegvalósítási folyamatban van egy fejlődési út, amit be kell járnunk, ahhoz, hogy megérkezhessünk. Az út során pedig jelentkezik minden olyan belső ellenerő, ami miatt eddig nem élhettük meg a vágyott állapotot. Mire felnőtté válunk kiváló önszabotázs módszereket sajátítunk el, és mesterien tudjuk megakadályozni, vagy legalábbis hátráltatni önmagunkat saját céljaink elérésében. Önmagunk többnyire tudattalan akadályozása, a sikereink hátráltatása az önszabotálás. Minden bizonnyal már Te is megélted, hogy nem úgy mennek a dolgaid, ahogy elképzelted, ahogy eltervezted és valószínűleg azt is rég tudod, hogy önmagad állsz a sikereid útjában.
Az, hogy mi valósul meg a céljainkból, terveinkből, óriási mértékben függ attól, mennyire vagyunk urai a tudatalattinknak. A gond ezzel a szép állítással pont az, hogy a tudatalatti azért tudat alatti, mert nem vagyunk tudatában mindannak, ami ott tárolódik, mikor és főleg mitől aktiválódik egy-egy belső programunk. Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni mekkora befolyásoló erővel bír a tudatalatti, hogyan határozza meg cselekedeteinket vagy éppenséggel cselekvésünk hiányát.
Lehet, hogy panaszkodunk, hogy soha nem jönnek össze a dolgaink, nincs szerencsénk, vagy nem rendelkezünk ezzel vagy azzal stb. Egy dolgot felejtünk el, hogy saját tudatalattink teremti meg a körülményeket és élethelyzeteket, amelyekbe kerülünk. Valójában képesek vagyunk állandóan szabotálni jól-létünket, céljaink megvalósulását, boldogságunkat, elégedettségünket és bármit, ami nem része az énképünknek.
Az önszabotálásnak rengeteg tünete van, de az egyik legjellemzőbb az, hogy „nem cselekszel”, akkor, amikor cselekedned kellene. Azaz leblokkolsz, minden mást csinálsz, csak azt nem, amit kéne, remekül halogatod a következő fontos lépést, elintéznivalót. Egyszerűen nem haladsz előre a valóban fontos teendőiddel.
Mit tehetünk az önszabotázs felismerése érdekében?
Önmagunk és reakcióink tudatos megfigyelése az első és legfontosabb, amit tehetünk. Az érzelmeinket és a gondolatainkat kell megvizsgálnunk a napunk során, méghozzá következményeikkel együtt. Azaz, ha valamilyen meghatározó gondolatunk van, akkor annak mi lett a következménye az életünkben, az adott napon vagy a későbbiekben. Ha valamilyen érzelemvilágban találjuk magunkat, akkor az milyen befolyással volt ránk? Akadályozott vagy éppenséggel segítette a munkánkat, jól-létünket?
Ha sikerült felismerni egy akadályozó gondolat vagy érzelmi kapcsolatot, akkor a következő lépés, hogy megtaláljuk az okát. Minden bennünk létrejött gondolatnak és érzelemnek van kiindulási pontja, azaz oka. Ez az első vagy alapvető ok határozza meg az alapmintát az adott érzelem vagy gondolat kapcsán. Az alapminta a legváltozatosabb gondolatokból és érzelmekből áll, és bármikor képes újra aktiválódni.
Mi történik valójában, amikor szabotáljuk magunkat?
Tudat alatt félünk attól a helyzettől, ami várhatóan az eredménye lesz annak, amit megtenni szeretnénk. Tehát bármennyire is jónak, szépnek, elérendőnek tekintjük például a céljainkat, ha a vágyott állapot bármely részéhez negatív érzéseink, vélekedéseink kötődnek, akkor az elménk önvédelmi mechanizmusa aktivizálódik és mindent elkövet azért, hogy az a valami nem jöjjön létre.
Az önszabotázs mögött állhatnak félelmek, például attól, hogy a számunkra fontos emberek mit fognak gondolni, akkor, ha elérjük a célunkat vagy ha éppenséggel kudarcot vallunk.
Gyakori, hogy az önszabotázst azért választjuk, hogy úgymond igazunk legyen, vagyis az önmagunkról kialakított képünk véletlenül se sérüljön. Van, hogy a célunk megvalósulása olyan életkörülmény változással, testi változással, lelki változással jár (vagy azt gondoljuk róla, hogy jár:), amire nem tartjuk magunkat érdemesnek. Azaz az önértékelésünk alapján nem érdemelhetjük meg azt a jót, amire vágyunk. Ezért valójában úgy cselekszünk, hogy a célunk semmiképpen se valósulhasson meg.
A jó hír az, hogy az önszabotázs is belőled indul ki, és ezért képes vagy felette kontrollt gyakorolni! A siker és a sikertelenség egyaránt rajtunk múlik, mi döntünk arról, hogy milyen belső reakciónak engedünk és minek nem.
Ha „jó vagy” az önszabotázs terén, keresd tudatosan, hogyan tudod támogatni önmagadat és a célod megvalósulását, ahelyett, hogy önmagad és sikereidet korlátoznád.
Ok, de hogyan hogyan lehet felszámolni az önszabotázst?
Alapvetően ki kell deríteni, hogy miért gondolhatod, érezheted a célt vagy az azzal járó állapotot rossznak, elkerülendőnek. Miután beazonosítottad, hogy mi okozza az önszabotázst két dolgot azonnal megtehetsz külső segítség nélkül is:
Általában már ezzel a technikával sikerül megtalálni az okot. Ha mégsem, akkor érdemes beszélgetni a barátokkal, hasonló cipőben járókat (pl. netes fórumokon, klubokban) felkeresni, vagy egy a témában jártas tanácsadót, coachot segítségül hívni. Az ok felkutatásában és azonnali oldásában segíthet a kineziológus is, hiszen pont ez a legfőbb feladata.
Kívánom, hogy az önszabotázs legyen múlt idő minél hamarabb a számodra is!
Pozsgai Nikoletta
karrier-és életvezetési tanácsadó, kineziológus, önmegvalósítás specialista
