"Ismerek egy lányt, látom bűbájos mosolyát, látom benne, csillogó életre való tekintetét, huncutságát, nehézségei megélését, melyek tapasztalttá tették, erőssé, megértővé! Látom benne a felismerések erejét, asszonnyá válását, anyává érését, sorsösvénye szövését. Látom benne a kezet, mely oly sok kezet fogott meg és vezetett, mert oly sok nőnek mutatott irányt, vezetve őket bűbájosan, szívük útjára, méhük ösvényére, együtt teremtésre. Ismerek egy szerelemet kereső asszonyt, egy szenvedélyre ébredő nőt, ki lágyan átölel, örömünk áramlásával üdvözüljük a létezést...Ismerem a tudását, a bölcsességét, melyet megoszt a világgal. Megvilágosodott gondolatokat hív a létezésbe, hogy lényével többé tegye a világot! Bűbájos ereje, szíve varázslata, örömtereket nyit nekünk, hogy kéz a kézben haladjunk egy jobb jövő felé. Fogjuk egymás kezét. Ez a kéz téged is vár, hogy vezessen egy tisztább sors ösvényre! Csak nézd a szemét, hogy csillog benne az ért- elem fénye! Fogd meg a kezét...bízd rá a szíved.. Ő Pozsgai Nikoletta...köszönöm, hogy ismerhetem..."